Bemutatkozás

Bartók Béla Békés vármegyében alapos és mélyreható népzenei gyűjtést végzett: sok dallam került fonográf hengereken felvételre, de még több dallamot kottán írt le a világhírű muzsikus-komponista-népzenetudós. Bár nagyon különleges és inspiráló élmény Bartók több, mint száz éves felvételeinek hallgatása, a hengereken hallható felvétel recseg-ropog, értelmezése nehézségekbe ütközik. A kották megjelentek a Békés vármegyei Művelődési Központ kiadásában (Bartók Béla Békés vármegyei gyűjtései. Szerkesztette Fasang Árpád. Művelődési Központ, Sarkad, 1981)

Ezekkel az anyagokkal jobbára azok foglalkoznak elmélyülten, akik beleásták magukat a népzenetudományba. Ennek a honlapnak az a célja-feladata, hogy bárki, aki egy kicsit is érdeklődik a régmúlt kultúrája iránt, könnyedén bele tudjon hallgatni, milyen dallamokra mulatott Békés vármegye népessége két-háromszáz vagy akár többszáz évvel ezelőtt. Úgy is fogalmazhatnánk: ez volt a régmúlt disco-zenéje.

A felvételeken szereplő népzenészek arra vállalkoztak, hogy megismertessék a széles közönséggel Békés vármegye régi népzenéjét. A kiindulópont Bartók Béla Békés vármegyei gyűjteménye volt, de történtek gyűjtések Bartók Béla munkássága után is. Így válogattuk a dallamokat többféle gyűjteményből a teljesség igénye nélkül, mégis egy teljes képet mutatva Békés vármegye magyar népdalaiból.

Természetesen a honlap mindig bővíthető: csak abbahagyni lehet, befejezni soha, mert további magyar dallamokkal, sőt Bartók szelleméhez híven a környék a román, cigány és szlovák népzenéivel is kiegészíthető. Bartók gyűjteménye mellett honlapunkon felcsendülnek Vikár Béla 1898-ban Pusztaföldváron gyűjtött dallamai, valamint Járdányi Pál szeghalmi gyűjtéséből (forrás:Fehér Anikó: „Kis Kidéből nékem el kell menni…”. Járdányi Pál, a népzenekutató. MMA MMKI, Budapest, 2018) is került a válogatásba. Emellett hallhatunk még tótkomlósi szlovák népdalokat (forrás: Dr. Miroslav Brna: Zial’, zial’ zial’, mi je. Komlósi Szlovákok Szervezete, Tótkomlós, 2008).

A táncházmozgalom feltárta a Dél-Alföld népzenéjét, de a Békés vármegyei magyar dallamok nem kerültek még úgy látótérbe, ahogy az ország többi tájegységének népzenéje.
Így ez a honlap arra is vállalkozik, hogy egy részletesebb képet nyújtson Békés vármegye népzenéjéről, és ezzel a magyar népzenéről. Külön említést érdemel az eleki és méhkeréki román népzene, melyet a táncházmozgalom számunkra példaadó módon, nagy részletességgel dolgozott fel. A dallamok között találhatunk régi stílusúakat, új stílusúakat, többféle karakter, ami nyilvánvalóan jól beilleszthető a Kárpát-medencei népzenéről alkotott képünkbe, rendszereinkbe. Ilyen módon hiánypótló ez a gyűjtemény: közkinccsé teszi a népdalokat és kottáikat, amelyeket a Zenetudományi Intézet honlapján ugyan meg lehet találni eredetiben, de értelmezésük mindeddig zenetudósi munka volt.

Ezen a honlapon mindenki számára elérhető a kotta és a hang egyszerre, így akár az érdeklődőknek, akár a népzenét tanulni vágyóknak hasznára válhat. A honlap tartalmi alapját túlnyomó részt Bartók Béla Békés vármegyei gyűjtése alkotja. Ehhez találunk néhány személyes megnyilatkozást, apró vallomást, útmutatást Fasang Árpád kiadványának bevezetőjében (Bartók Béla Békés vármegyei gyűjtései. Szerkesztette Fasang Árpád. Művelődési Központ, Sarkad, 1981). Érdekességképp hadd álljon itt ezek közül is néhány:
A zeneszerző-zenetudósnak ez a békési gyűjtés volt az első ilyen jellegű vállalkozása, azonban – ahogy Fasang Árpád is megjegyzi — „nem előzetes megfontolások eredményeként” jutott arra az elhatározásra, hogy népdalgyűjtő munkáját Békés vármegyében kezdi. Családi esemény vezette őt erre, mégpedig húga, Erzsébet 1904-ben kötött házassága Oláh Tóth Emillel, a Békés vármegyei Wenckheim uradalmak gazdatisztjével. Bartók először 1905 nyarán tartózkodott huzamosabb ideig húgánál. Ekkor Bartók –húgának édesanyjához írott levelében arról tudósít, hogy „… Béla bogarakat és magyar dalokat gyűjt.” 1906. július 15-ei keltezéssel ezt írja Bartók édesanyjának: „Kezdem a gyulai vásárnapokon.  Az első napon – azon az emlékezetes pénteken egyáltalában nem sikerült semmi sem —csak éppen pornyelés. Mert por volt bőven, legbővebben meleg is, de Galgóczy nem volt sehol sem.  A telefon összeköttetés Benedek között megszűnt –éppen mikor én oda akartam beszélni. Vágássy-dudás pedig nem jött el a vásárra.  A város első szállodája tömve volt, némi keresés után megtaláltam a másodikat és utolsót. Még egy szoba volt üresen, vásár miatt dupla áron. A folyosón gyanús fehérnépek szaladgáltak; rossz hírű szállodába értem… Szombaton szerencsére kijutottam Benedekre. Az a gazember Vágássy, aki miatt végignyeltem a gyulai vásár porfelhőit, másnap sem jött el. E.m.a.f. /Gárdonyi GöreGábor-történetéből vett rövidítés, ott Ö.m.a.f., azaz „Ögye meg a fene. /  Vasárnap átvitt Géza Bihar megyébe, a Sarkad melletti Fekete-Ér pusztára, aholvégre akadt anyag is… Öszvesen feljegyeztem arrafelé 83 dalt, és 47 felvételt készítettem… Hétfőn elmentem gépemmel kanászoknak és juhászoknak közibe, délután meg este a benedeki cselédlányt fonografáltam le. Kedden reggel búcsúzóul még egy aratót hívott be Galgóczy, azután indultam Dobozra…”