Tiszta búzát hord a galamb,
Szomorúan szól a harang,
Vajon kinek harangoznak,
Talán az én galambomnak.
Bárcsak addig ki ne vinnék,
Míg én innét odamennék,
Koporsójára borulnék,
Jaj, de keservesen sírnék.
Kísérj ki, babám, síromig,
Az örökös nyugalomig,
Vess rám egy-két kapa földet,
Talán megérdemlem tőled.
Azt gondoltam, míg a világ,
Mindég ég a gyertyavilág,
De már látom, hogy elaludt,
Volt szeretőm, de elhagyott.
A síromhoz ültess fácskát,
Mégpediglen majorannát,
Hadd tudja meg, aki ott jár,
Sohase voltam csapodár.
Békés vármegye északi részén, a Sebes-Körös és a Berettyó összefolyásánál fekszik Szeghalom.
Szeghalom hétezer éve lakott hely, Békés vármegye egyik legrégebbi települése.
A 15. század végén mezőváros volt, majd elnéptelenedett. 1711 óta folyamatosan lakták a települést, amely 1984-ben lett város.
A Berettyó jobb partján fekszik, de mellette megcsodálhatjuk Petőfi "tengersík" alföldi táját is.